RO
Există un mit fascinant al omului aflat la marginea societăţii care duce o existenţă limită dincolo de convenţii sau conforturi burgheze. Fiecare societate are nevoie de aceşti oameni care trăiesc atât înăuntrul unei societăţi cît şi înafara ei. Sunt regii-pe-dos, creatorii discursului critic, ironiştii, cinicii, libertinii sau nebunii care pun bazele filosofice ale civilizaţiei occidentale. Ei privesc „normalitatea” socială ca pe obiect de investigat și de criticat. Filosofia occidentală abundă în exemple: Socrate, Antistene, Diogene cinicul, Montaigne, Rousseau sau Nietzsche sunt momente de acest tip. Aciditatea discursurilor lor produc autoreglări sociale foarte importante şi tot ceea ce înseamnă moment pivotal în istoria gîndirii libere europeene are legătură mai mult sau mai puţin cu un episod din această galerie a oamenilor care fie refuză să joace după regulile canonice de la un moment dat şi duc o existenţă contrariantă, fie chestionează status quo-ul. Ion Bărlădeanu a avut o existenţă de acest tip. S-a născut în 1946 şi timp de mai bine de treizeci de ani a evitat cu obstinație să devină un „cetăţean onorabil”. Pe vremea comunismului a schimbat toate muncile posibile. La douazeci de ani pleacă din satul său natal (Zăpodeni, judeţul Vaslui) şi începe să muncească la stuf în Tulcea apoi devine docher în Constanţa. În Bucureşti este pe rînd gropar, taietor la gater, paznic sau muncitor necalificat la Casa Poporului. După 1989 trăieşte din resurse marginale ocupîndu-se ca un free lancer de selectarea gunoiului într-o curte de bloc de pe strada Moşilor unde face mici servicii locatarilor din imprejurimi. Nu-şi întemeiază o familie şi nu se mai angajează. Toţi aceşti ani Ion Bârlădeanu îşi întreţine însă un proiect artistic pe care îl arată „doar cîtorva oameni deştepţi”. El a facut ceea ce orice artist ar trebui să facă după părerea mea fie literal fie metaforic: să facă drumul riscant în acel no man’s land unde fiecare societate îşi leapădă măştile. Groapa de gunoi este unul dintre aceste locuri. Acolo ai resurse nelimitate și poți asista live la felul cum se produce digestia culturală a unei societăți. De-a lungul a mai bine de 45 de ani de activitate, Ion Bîrlădeanu a ales imagini din reviste aruncate sau de contrabandă şi a făcut o serie de colaje unice. Le face cu intenţia de a face filme. Porneşte de la un talent nativ de desenator şi, dorindu-şi să regizeze sau să joace în filme creează o lume imaginară în care el este marele regizor. Realizează cu resurse minimale o fotogramă cinematică care spune de fiecare dată o poveste completă (chiar “filme” le zice el la colaje și pe el se autointitulează “cineast”). Toate lucr[rile sale sunt un hibrid foarte special de artă pop hibridată de un filon suprarealist – dada. Şi totul cu un flavor de melancolie de gulag comunist în care lumea filmului şi a brandurilor păreau singurele toposuri posibile ale libertăţii. O viaţă întragă Ion Bârlădeanu a ales libertatea şi a dispreţuit orice tip de autoritate convenţională. În arta lui el şi-a construi arena sa imaginară în care era imbatabil, în care fariseismul era înfrînt în uralele publicului şi în care filmul se desfăşura după un scenariu umanist-ironic. Pentru mine el a fost exemplul – mănușă de creator care demonstra că arta este un instinct natural al omului, la fel de irepresibil precum instinctul sexual. Că dacă există onestitate, ceva talent și obstinație în a culege viziunea atunci parametrii sunt aranjați de așa natură să apară arta de excepție. [Dan Popescu]

:::

Expoziția face parte din proiectul “Artă contemporană în Camera K’ARTE”, ed a IX-a.
Un proiect: Asociatia K’ARTE.
Cu sprijinul: REEA, H’art Gallery.
Co-finanțat de Consiliul Judetean Mures si Primăria Târgu Mureș.
Proiectul nu reprezintă în mod necesar poziția Primăriei Municipiului Târgu Mureș și a Consiliului Local care nu sunt responsabili de conținutul proiectului sau de modul în care rezultatele acestuia pot fi folosite. Acestea sunt în întregime responsabilitatea beneficiarului finanțării.

HU
Létezik egy lenyűgöző mítosz a társadalom peremén élő emberről, aki a polgári konvenciókon és kényelmen túl, egyfajta határ-létben él. Minden társadalomnak szüksége van ezekre az emberekre, akik a társadalmon belül és azon kívül is élnek. Ők az ellen-királyok, a kritikai diskurzus megteremtői, az ironizálók, a cinikusok, a libertinusok vagy a nyugati civilizáció filozófiai alapjait lefektető őrültek. A társadalmi “normalitást” vizsgálandó és kritizálandó tárgynak tekintik. A nyugati filozófia bővelkedik hasonló példákban: Szókratész, Antiszthenész, Diogenész a cinikus, Montaigne, Rousseau és Nietzsche példák erre a típusra. Diskurzusuk savassága nagyon fontos társadalmi önszabályozást eredményez, és minden, ami az európai szabad gondolkodás történetében sorsfordító pillanat, többé-kevésbé kapcsolódik egy-egy epizódhoz ebben a személyeket tömörítő galériában, akik vagy nem hajlandók az adott pillanat kanonikus szabályai szerint játszani, és azokkal ellentétes életet élnek, vagy megkérdőjelezik a status quo-t. Ion Bârlădeanu is ilyen módon élt. 1946-ban született, és több mint harminc éven át makacsul kerülte, hogy ” tiszteletreméltó állampolgárrá” váljon. A kommunizmus alatt minden lehetséges munkahelyet kipróbált. Húszévesen elhagyta szülőfaluját (Zăpodeni, Vaslui megye), és nádkötőként kezdett dolgozni Tulceán, majd dokkmunkás lett Constancán. Bukarestben sírásóként, fűrésztelepi munkásként dolgozott, vagy őrként és segédmunkásként a Nép Házában. 1989 után elenyésző forrásokból él, szabadúszó rendszerben szemetet válogat egy Moșilor utcai tömbházban, ahol kisebb apró munkákat végez a környékbeli lakóknak. Nem alapít családot és nincsen munkája. Ion Bârlădeanu viszont sok éven át dolgozik egy művészeti projekten, amelyet “csak néhány okos embernek” mutat meg. Azt teszi, amit véleményem szerint minden művésznek meg kellene tennie, akár szó szerint, akár átvitt értelemben: megteszi a kockázatos utat a senki földjére, ahol minden társadalom leveszi a maszkját. A szeméttelep az egyik ilyen hely. Ott korlátlan erőforrásokkal rendelkezel, és élőben megtapasztalhatod egy társadalom kulturális emésztését. Több mint 45 évnyi aktivitás alatt Ion Bîrlădeanu eldobott vagy csempészett magazinokból választott képeket és egyedi kollázsokat készített belőlük. Azzal a szándékkal készíti őket, hogy majd egyszer filmeket forgat belőlük. Veleszületett rajztehetségéből indul ki, és mivel rendezni akar vagy filmekben játszani, egy olyan képzeletbeli világot teremt, amelyben ő a nagy rendező… Minimális eszközökkel olyan filmszerű fotogramot hoz létre, amely minden alkalommal egy teljes történetet mesél el (kollázsain és a képeken még “filmeknek” is nevezi őket, saját magára pedig “filmes”ként utal). Minden műve a pop artnak egy nagyon különleges hibridje, mely egy szürrealista-dada vonulattal keveredik. És mindez egyfajta kommunista gulág-melankólia ízt hoz, amelyben a film és a világmárkák világa tűnik a szabadság egyetlen lehetséges toposzának. Ion Bârlădeanu egész életében a szabadságot választotta, és megvetett mindenfajta hagyományos tekintélyt. Művészetében felépítette képzeletbeli arénáját, amelyben verhetetlen volt, amelyben a közönség éljenzésében az farizeusság vereséget szenvedett, és amelyben a film egy humanista-ironikus forgatókönyv szerint alakul. Számomra ő volt a példa – a kreatív kéz, amely megmutatta, hogy a művészet egy természetes emberi ösztön, ugyanolyan elnyomhatatlan, mint a szexuális ösztön. Ha van őszinteség, némi tehetség és konokság a vízió megvalósításában, akkor a paraméterek úgy rendeződnek, hogy kivételes művészet szülessen. [Dan Popescu]

A kiállítás a “Kortárs művészet a K’ARTE szobában” című projekt 9. kiadásának része.
Projekt: K’ARTE Egyesület.
Támogatók: REEA, H’art Gallery.
A Maros Megyei Tanács és a marosvásárhelyi városháza társfinanszírozásával.
A projekt nem feltétlenül képviseli Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának és Helyi Tanácsának álláspontját, amelyek nem felelősek a projekt tartalmáért és eredményeinek felhasználásáért. Ezek teljes mértékben a támogatott felelősségi körébe tartoznak.