GLORY AND COLLAPSE
Amaia Molinet @ Camera K’ARTE
Opening: 16 sept → 7 p.m.
Amaia Molinet @ Camera K’ARTE
Opening: 16 sept → 7 p.m.
[RO]
Florile sunt prezente în viața omului de secole în culturile noastre, căpătând un sens reconfortant, atât în contextul sărbătorilor, cât și în momentele de doliu. Încep să înflorească primăvara, aducând în jur bucurie și viață. Sunt strâns legate de iubire, de moduri diferite de a înțelege iubirea, întrucât a primi sau a oferi flori cuiva implică afecțiune, gingășie, admirație sau respect.
Florile sunt prezente în viața omului de secole în culturile noastre, căpătând un sens reconfortant, atât în contextul sărbătorilor, cât și în momentele de doliu. Încep să înflorească primăvara, aducând în jur bucurie și viață. Sunt strâns legate de iubire, de moduri diferite de a înțelege iubirea, întrucât a primi sau a oferi flori cuiva implică afecțiune, gingășie, admirație sau respect.
Proiectul artistic prezentat în această expoziție constă în diferite exerciții vizuale și procedurale desfășurate pe parcursul acestui an, cu accent pe simbolistica trandafirilor.
În primul rând, niște trandafiri de un roșu aprins ard încet pe zăpada dintr-o pădure din Transilvania, în timp ce alți trandafiri galbeni cu margini roșiatice susțin solemn rămășițe ale francismului într-o clădire emblematică din Țara Bascilor.
În continuare, o serie de fotografii cu trandafiri, realizate în cele mai neașteptate locuri din Europa, de la Balcani până la Insulele Azore, prezintă exemplare de culoare și textură diferite. Într-o oarecare măsură, sunt un exemplu al relevanței pe care această specie de flori o dobândește pe continentul nostru.
În sfârșit, expoziția este completată cu imagini descriptive ale unui monument cunoscut sub numele de Floarea de Piatră, ridicat în cinstea victimelor genocidului Jasenovac din Croația. Dincolo de ideologii, formele sale sinuoase și delicate se contopesc într-o materialitate rigidă și o dimensiune impunătoare. Acest monument poate fi înțeles ca un simbol în sine al calității afective și restauratoare pe care o presupune ideea de a dărui trandafiri.
În primul rând, niște trandafiri de un roșu aprins ard încet pe zăpada dintr-o pădure din Transilvania, în timp ce alți trandafiri galbeni cu margini roșiatice susțin solemn rămășițe ale francismului într-o clădire emblematică din Țara Bascilor.
În continuare, o serie de fotografii cu trandafiri, realizate în cele mai neașteptate locuri din Europa, de la Balcani până la Insulele Azore, prezintă exemplare de culoare și textură diferite. Într-o oarecare măsură, sunt un exemplu al relevanței pe care această specie de flori o dobândește pe continentul nostru.
În sfârșit, expoziția este completată cu imagini descriptive ale unui monument cunoscut sub numele de Floarea de Piatră, ridicat în cinstea victimelor genocidului Jasenovac din Croația. Dincolo de ideologii, formele sale sinuoase și delicate se contopesc într-o materialitate rigidă și o dimensiune impunătoare. Acest monument poate fi înțeles ca un simbol în sine al calității afective și restauratoare pe care o presupune ideea de a dărui trandafiri.
În contextul războiului, aceste flori capătă o valoare suplimentară, ca și cum oferirea sau primirea unor flori ar amortiza experiența traumatizantă. În timp ce, în contextul actual al războiului din țara vecină, supraviețuitorii orașelor devastate măsoară, în mod ciudat, timpul scurs în război pornind de la creșterea plantelor și florilor, natura continuându-și cursul fără să țină seama de conflictele oamenilor.
Sensibilitatea este una dintre cele mai ignorate manifestări ale inteligenței umane. De asemenea, ar fi de subliniat că sensibilitatea nu ar trebui să aibă un gen. Scriitoarea belarusă Svetlana Aleksievici evidențiază mărturiile femeilor despre război, viziune care a fost suprimată din narațiunile hegemonice, povestite de bărbați. Având în vedere excluderea lor generală din activitățile militare și dedicarea lor în îngrijire, femeile observă alte povești. Și de multe ori sunt mai semnificative și mai sugestive decât ceea ce se relatează în discursul pretins obiectiv, atât de asimilat de determinismul istoric. O mărturie îmi vine în minte în mod special, relaționând culoarea roșie a trandafirilor de intensitatea sângelui care emană dintr-un corp prăbușit.
Apoi, un film rusesc foarte recent, regizat de Andrei Zaitsev, surprinde viața internă a orașului în timpul blocadei de la Leningrad. Atmosfera rece și lentă, dar în aceeași măsură captivantă, a celor două ore de filmare, fidelă evenimentelor petrecute, se încheie cu descrierea unui trandafir galben cu margini roz, de mari dimensiuni și de o frumusețe extraordinară. Această floare a fost păstrată în timpul războiului și prezentată ulterior ca un simbol al păcii. Este trandafirul cunoscut sub numele de trandafirul păcii sau gloria dei.
Apoi, un film rusesc foarte recent, regizat de Andrei Zaitsev, surprinde viața internă a orașului în timpul blocadei de la Leningrad. Atmosfera rece și lentă, dar în aceeași măsură captivantă, a celor două ore de filmare, fidelă evenimentelor petrecute, se încheie cu descrierea unui trandafir galben cu margini roz, de mari dimensiuni și de o frumusețe extraordinară. Această floare a fost păstrată în timpul războiului și prezentată ulterior ca un simbol al păcii. Este trandafirul cunoscut sub numele de trandafirul păcii sau gloria dei.
Poate că Uniunea Europeană se va prăbuși, așa cum s-a întâmplat și cu fosta Iugoslavie. În timp ce activitățile economice cu impact asupra sistemului natural al Pământului par să ne conducă către un viitor de colaps iremediabil, vom fi mereu capabili să observăm frumusețea trandafirilor. Speranța va rămâne încă vie doar dacă ne vom păstra capacitatea de a fi fascinați de micile detalii. Vom supraviețui dezastrului nuclear într-o lume distrusă. Pentru că va avea sens, atâta timp cât vor exista flori. [Amaia Molinet]
:::
Amaia Molinet (1988) este o artistă născută la Lodosa (Navarra) care trăiește și lucrează în Bilbao și Cluj-Napoca. Deține o diplomă de Master în Artă contemporană, tehnologică și performativă și o diplomă de licență în Arte plastice, obținute la Universitatea din Țara Bascilor. Și-a dezvoltat practica artistică printr-o fotografie extinsă, abordând relația dintre teritoriu și identitate și scoțând în evidență caracteristicile simbolice ale peisajelor.
A primit burse și premii de la organizații precum Muzeul Guggenheim, INJUVE (Ministerul Culturii din Spania), Eremuak (Guvernul basc), Centrul de Artă Complutense, Centrul de Artă Contemporană Huarte sau Fundația BilbaoArte și a efectuat sejururi artistice la Sahara Occidentală, Islanda, România, Argentina, Franţa, Spania și Țara Bascilor.
A primit burse și premii de la organizații precum Muzeul Guggenheim, INJUVE (Ministerul Culturii din Spania), Eremuak (Guvernul basc), Centrul de Artă Complutense, Centrul de Artă Contemporană Huarte sau Fundația BilbaoArte și a efectuat sejururi artistice la Sahara Occidentală, Islanda, România, Argentina, Franţa, Spania și Țara Bascilor.
:::::::::::
Expoziția face parte din proiectul “Artă contemporană în Camera K’ARTE”, ed a IX-a.
Un proiect: Asociatia K’ARTE.
Cu sprijinul / With the support of: REEA, Eusko Jaurlaritza – Gobierno Vasco.
Co-finanțat de Consiliul Judetean Mures si Primăria Târgu Mureș.
Un proiect: Asociatia K’ARTE.
Cu sprijinul / With the support of: REEA, Eusko Jaurlaritza – Gobierno Vasco.
Co-finanțat de Consiliul Judetean Mures si Primăria Târgu Mureș.
Proiectul nu reprezintă în mod necesar poziția Primăriei Municipiului Târgu Mureș și a Consiliului Local care nu sunt responsabili de conținutul proiectului sau de modul în care rezultatele acestuia pot fi folosite. Acestea sunt în întregime responsabilitatea beneficiarului finanțării.
————————–
[HU]
Kultúráinkban a virágok évszázadok óta jelen vannak az ember életében, és megnyugtató szereppel bírnak mind az ünnepek, mind a gyász idején. Tavasszal kezdenek virágozni, örömet és életet hozva környezetüknek. Szorosan kapcsolódnak a szeretethez és a szeretet különböző átélési formáihoz, mivel virágot kapni vagy ajándékozni szeretetet/szerelmet, gyengédséget, csodálatot vagy tiszteletet feltételez.
A kiállításon bemutatott művészeti projekt különböző eljárásokkal véghezvitt vizuális gyakorlatokból áll össze, amelyeket az alkotó ezen év során bontakoztatott ki, különös hangsúlyt fektetve a rózsa szimbolikájára.
Először élénkpiros rózsák égnek lassan a hóban egy erdélyi erdőben, míg más sárga, vöröses szélű rózsák ünnepélyesen támogatják a Franco-kultusz nyomait egy baszkföldi ikonikus épületben.
Ezután egy rózsákról készült fotósorozat következik, melyek Európa legkülönlegesebb helyein készültek, a Balkántól az Azori-szigetekig, és különböző színű és textúrájú példányokat mutatnak be. Bizonyos értelemben mindannyian a virágfaj kontinensünkön szert tett jelentőségének példái.
Végül a kiállítást a horvátországi Jasenovacban elkövetett népirtás áldozatainak tiszteletére emelt Kővirág nevű emlékműről készült illusztratív jellegű képek egészítik ki. Az ideológiákon túlmutatva, kanyargós és finom formái merev anyagisággal, impozáns méretben olvadnak össze. Az emlékmű önmagában is a rózsaajándékozás gondolatának affektív és helyreállító minőségének szimbólumaként értelmezhető.
A háború kontextusában ezek a virágok további jelentés-réteget kapnak, mintha a virágok adása vagy kapása enyhítené a traumatikus élményt. Mindeközben a szomszédos országban jelenleg zajló háborúban a feldúlt városok túlélői furcsa módon a növények és virágok növekedésével mérik a háborúban eltelt időt, mivel a természet az emberi konfliktusoktól függetlenül is folytatja útját.
Kultúráinkban a virágok évszázadok óta jelen vannak az ember életében, és megnyugtató szereppel bírnak mind az ünnepek, mind a gyász idején. Tavasszal kezdenek virágozni, örömet és életet hozva környezetüknek. Szorosan kapcsolódnak a szeretethez és a szeretet különböző átélési formáihoz, mivel virágot kapni vagy ajándékozni szeretetet/szerelmet, gyengédséget, csodálatot vagy tiszteletet feltételez.
A kiállításon bemutatott művészeti projekt különböző eljárásokkal véghezvitt vizuális gyakorlatokból áll össze, amelyeket az alkotó ezen év során bontakoztatott ki, különös hangsúlyt fektetve a rózsa szimbolikájára.
Először élénkpiros rózsák égnek lassan a hóban egy erdélyi erdőben, míg más sárga, vöröses szélű rózsák ünnepélyesen támogatják a Franco-kultusz nyomait egy baszkföldi ikonikus épületben.
Ezután egy rózsákról készült fotósorozat következik, melyek Európa legkülönlegesebb helyein készültek, a Balkántól az Azori-szigetekig, és különböző színű és textúrájú példányokat mutatnak be. Bizonyos értelemben mindannyian a virágfaj kontinensünkön szert tett jelentőségének példái.
Végül a kiállítást a horvátországi Jasenovacban elkövetett népirtás áldozatainak tiszteletére emelt Kővirág nevű emlékműről készült illusztratív jellegű képek egészítik ki. Az ideológiákon túlmutatva, kanyargós és finom formái merev anyagisággal, impozáns méretben olvadnak össze. Az emlékmű önmagában is a rózsaajándékozás gondolatának affektív és helyreállító minőségének szimbólumaként értelmezhető.
A háború kontextusában ezek a virágok további jelentés-réteget kapnak, mintha a virágok adása vagy kapása enyhítené a traumatikus élményt. Mindeközben a szomszédos országban jelenleg zajló háborúban a feldúlt városok túlélői furcsa módon a növények és virágok növekedésével mérik a háborúban eltelt időt, mivel a természet az emberi konfliktusoktól függetlenül is folytatja útját.
Az érzékenység az emberi intelligencia egyik leginkább figyelmen kívül hagyott megnyilvánulása. Azt is ki kell emelni, hogy az érzékenységnek nem szabadna nemi hovatartozással rendelkeznie. Szvetlana Alekszijevics fehérorosz írónő felszínre hozza a nők háborús beszámolóit, azt a víziót, melyet a férfiak által elbeszélt hegemón narratívák elnyomnak. Tekintettel a katonai tevékenységből való általános kizárásukra és mások gondozása iránti elkötelezettségükre, a nők más történeteket figyelnek meg. És ezek gyakran jelentősebbek és szuggesztívebbek, mint amit a történelmi determinizmus által annyira asszimilált, objektívnek vélt diskurzusok közvetítenek. Egy különös tanúvallomás jut leginkább eszembe, amely a rózsák vörös színét az összeesett testből kiáramló vér intenzitásával hozza összefüggésbe.
Aztán pedig egy nagyon friss orosz film, amelyet Andrej Zajcev rendezett, a leningrádi blokád alatti belvárosi életet mutatja be. A megtörtént eseményekhez hű, hideg és lassú, de ugyanolyan magával ragadó hangulatú kétórás forgatás egy nagyméretű és rendkívül szép, rózsaszín szegélyű sárga rózsa ábrázolásával ér véget. Ezt a virágot a háború alatt megőrizték, és később a béke szimbólumaként mutatták be; a rózsa a béke rózsája vagy gloria dei néven ismert.
Lehet, hogy az Európai Unió összeomlik, mint a volt Jugoszlávia. Miközben a Föld természeti rendszerét befolyásoló gazdasági tevékenységek a jelek szerint a helyrehozhatatlan összeomlás jövője felé vezetnek minket, a rózsa szépségét mindig meg tudjuk majd csodálni. A remény csak akkor marad életben, ha megőrizzük azt a képességünket, hogy az apró részletek is lenyűgözzenek. Túl fogjuk élni a nukleáris katasztrófát egy tönkretett világban. Mert addig van értelme, amíg vannak virágok. [Amaia Molinet]
Aztán pedig egy nagyon friss orosz film, amelyet Andrej Zajcev rendezett, a leningrádi blokád alatti belvárosi életet mutatja be. A megtörtént eseményekhez hű, hideg és lassú, de ugyanolyan magával ragadó hangulatú kétórás forgatás egy nagyméretű és rendkívül szép, rózsaszín szegélyű sárga rózsa ábrázolásával ér véget. Ezt a virágot a háború alatt megőrizték, és később a béke szimbólumaként mutatták be; a rózsa a béke rózsája vagy gloria dei néven ismert.
Lehet, hogy az Európai Unió összeomlik, mint a volt Jugoszlávia. Miközben a Föld természeti rendszerét befolyásoló gazdasági tevékenységek a jelek szerint a helyrehozhatatlan összeomlás jövője felé vezetnek minket, a rózsa szépségét mindig meg tudjuk majd csodálni. A remény csak akkor marad életben, ha megőrizzük azt a képességünket, hogy az apró részletek is lenyűgözzenek. Túl fogjuk élni a nukleáris katasztrófát egy tönkretett világban. Mert addig van értelme, amíg vannak virágok. [Amaia Molinet]
:::
Amaia Molinet (1988) Lodosában (Navarra) született művész, aki Bilbaóban és Kolozsváron él és dolgozik. Kortárs, technológiai és előadóművészetből szerzett mesterdiplomát, valamint a Baszkföldi Egyetemen képzőművészeti alapdiplomát. Művészi gyakorlatát a kiterjesztett fotográfia révén fejlesztette ki, a terület és az identitás közötti kapcsolatot vizsgálva, és kiemelve a tájak szimbolikus jellegzetességeit.
Olyan szervezetektől kapott ösztöndíjakat és díjakat, mint a Guggenheim Múzeum, az INJUVE (spanyol kulturális minisztérium), az Eremuak (baszk kormány), a Complutense Művészeti Központ, a Huarte Kortárs Művészeti Központ és a BilbaoArte Alapítvány, és művészi tanulmányutakat tett Nyugat-Szaharában, Izlandon, Romániában, Argentínában, Franciaországban, Spanyolországban és Baszkföldön.
Olyan szervezetektől kapott ösztöndíjakat és díjakat, mint a Guggenheim Múzeum, az INJUVE (spanyol kulturális minisztérium), az Eremuak (baszk kormány), a Complutense Művészeti Központ, a Huarte Kortárs Művészeti Központ és a BilbaoArte Alapítvány, és művészi tanulmányutakat tett Nyugat-Szaharában, Izlandon, Romániában, Argentínában, Franciaországban, Spanyolországban és Baszkföldön.
:::::::::::
A kiállítás a “Kortárs művészet a K’ARTE szobában” című projekt 9. kiadásának része.
Projekt: K’ARTE Egyesület.
Támogatók: REEA, Eusko Jaurlaritza – Gobierno Vasco.
A Maros Megyei Tanács és a marosvásárhelyi városháza társfinanszírozásával.
A projekt nem feltétlenül képviseli Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának és Helyi Tanácsának álláspontját, amelyek nem felelősek a projekt tartalmáért és eredményeinek felhasználásáért. Ezek teljes mértékben a támogatott felelősségi körébe tartoznak.
Projekt: K’ARTE Egyesület.
Támogatók: REEA, Eusko Jaurlaritza – Gobierno Vasco.
A Maros Megyei Tanács és a marosvásárhelyi városháza társfinanszírozásával.
A projekt nem feltétlenül képviseli Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának és Helyi Tanácsának álláspontját, amelyek nem felelősek a projekt tartalmáért és eredményeinek felhasználásáért. Ezek teljes mértékben a támogatott felelősségi körébe tartoznak.
